Néhány évszám és adat Majosháza történelméből
Ne légy lusta a végét is megnézni................


régészeti leletek időszámítás előtt 1500-ból
A leleteket 1998-ban a szennyvízcsatorna fektetésekor találták meg . Mivel a leletek a bronz korra tehetőek ezek csak azt jelzik hogy a terület már a régmultban is lakható volt és sajnos a jelenlegi településsel csupán csak helyrajzi kapcsolatban vannak .
További infóért klikklej ide


1142
Majosháza nevét egy Mojs , majd Majs, Majos /Mózes/ nevű birtokosról kapta. Ez keresztnév volt- a X-XI században nem használtak még családnevet.. Ezért nehéz megállapítani, hogy ki a falu névadója. Az első ismert Mojs 1142-ben nyitrai ispán, vagy a II. Endre királyt a szentföldi hadjáratára kísérő Mojs ispán ? Vagy talán Károly Róbertnek hűséget esküdött Mojs fiak egyike ?


1225
Az első okleveles emlitése a településnek 1225-ből ismeretes, Ordasháza és Bugyi falvakkal együtt, az Irsai ,Szentiváni és a Sáfár családok a birtokosai ennek a területnek.


1295
Az 1930-ban megjelent vármegyék országos címtára című könyvsorozat Pest-Pilis-Solt-Kiskun-vármegye általános ismertetője és címtára első kötete szerint 1295-ben az Irsai, az Istvánházai Szentiváni és a Szentiváni Sáfár családok szerzik meg Szentiván, Mikebuda, Hugye, Inárcs, Bugyi és Ordasháza helységekkel egyetemben.


1337
A határban feltárt régészeti leletek jelzik, hogy az ember számára kedvező folyóparti területeket itt is korán "felfedezték". A falu nevének első írásos említése az 1337. június 3-án kelt, Moyohaza-i Pomba fia Gergely perbeli megidézését tartalmazó oklevélben maradt fenn.


1338
1338-ban következő évben Zsigmond király több emberét megbízta a nyulak szigeti apácák birtokának bejárásával, és ezek között szerepelt Moyohaza-i Kwn István neve is.


1395
A falu teljes összetett nevét először Zsigmond király 1395-ben kiadott oklevelében olvashatjuk.
Zsigmond király 1395. október 2-án kelt oklevelében megerősítette az Irsa-i család Jodok , István és Sandrin valamint Sáffár, Lőrinc és András Szentiványházáról a király beleegyezését kérte „ők bizonyos Szentiványháza és Mikebuda birtokokat és rész birtokokat a birtokok közt Hugye, Inacs, Majoshaza és Ordasháza nevezetű lakozottakak, Pest Vármegyében lévőket megváltanának pénzükért egészen Miklóstól János fiától, Mikebuda-i Eusták fiától, meg Mátyástól Szentiványi Albertnek fiától, megegyezéssel....."
1395-ben tehát megtörtént a majosházai birtokvásárlás.
Majosházáról ezután többször szólnak az írások, de hogy örökösödések és politikai változások következtében mely birtokoshoz tartozik nem tudjuk.


1411
Az oklevelek 1411-ben Májusháza néven említették a községet, amely ekkor a Fejér vármegyei solti székhez tartozott.


1453
1453-1493 között szintén Fejér vármegyei községként szerepel.


1543
1543-98-ban szintén fejér vármegyei helységként szerepel.


1572
1572-ben Szegedy Pál és gyermekei József, János, Katalin, Anna és Magdolna birtokában találjuk, akik ezenkívül Szentlőrinc pusztát is bírtokolták még .Ebben az időben ez a család volt Majosháza kizárólagos földesura .


1622
Egy 1622-ben kelt oklevél szerint Eszterházy Pál kapitány évi 3000 forintért bérli a Csepel-sziget falvainak jórészét Majosháza ,Szent-Miklós ,Makád ,Háros ,Csepely ,Lóré ,Szentmihály ,Tököl ,Szöllős faluk szerepelnek az iráson .


1665
Az írásos dokumentumok alapján Majosháza még 1665-ben is Szentkirálypuszta néven volt ismeretes és így is jegyezték mivel előzőleg a törökök felégették és ezért teljesen kipusztult. A török hódoltság idején egészen elnéptelenedett a falu , mert sorstársaikhoz hasonlóan az itt élő emberek elvándoroltak vagy védettebb mezővárosokba húzódtak.


1686
Egy korabeli irás alapján a török kiűzését követően 1686 körül kezdett újra benépesedni az elhagyott település .


1703
A krónikák szerint 1703-ban az elhagyott faluban néhány család megpróbált gyökeret verni a falu kezdett újra benépesülni..
A vármegye a község megerősödését azzal kívánta elősegíteni, hogy egy időre felmenti a „vospont”
" de a paraszt szállitta a katonák holmiát a következő állomásra kötelezettsége alól."


1705
1705-től 1707-ig tartott a Rákóczy Szabadságharc.A Rákóczy-féle szabadságharc alatt a reguláris seregeket kisérő rablócsapatok teljesen kifosztották és felégették Majosházát ami ahhoz vezetett hogy az itt élő néhány családnak el kellett hagynia otthonaikat .
Alig, hogy megtelepedtek ismét kénytelenek menekülni a kuruc hadak elől. A falu ismét néptelen .
Ezen a vidéken Pesttől Dömsödig -Lacháza és Bugyi- kivételével, majd 50 kilométer hosszuságban és 20 kilométer szélességben nincs község csak puszta, mint Szentkirály, Áporka, Bia, Majosháza, Mikebuda, Ordasháza, Babád, Varsány, Délegyháza, Peszéradács -ma már javarészt népes községek.


1727
A Rákóczi szabadságharc idején ismét elpusztult a falu.
Ebben az időben teljesen lakatlan volt ez a terület mert amikor 1727-ben III. Károly király a Halász családnak adományozta a pusztát el is nevezték "Szentkirálypusztának"
1727-ben a Gellért és Halász családok birtokában már csak pusztaként szerepel.


1748
Számban legtekintélyesebb Majosházán a Kontha család. Kontha Andrásnak András nevű fia már az áporkai anyakönyvbe van bejegyezve 1774-ben. A másik tagja a családnak Imre, aki Majosházára jön, 1748-ban Nemesorosziban született s keresztszülői Torma András és Dalmadi János voltak. Torma János már 1761-ben ott van Áporkán Nemesorosziból, onnan jön a Fehér és Kontha család is, feltehetőleg a Majosházán letelepedett Dalmadi család is .


1752
1572-ben Szegedy Pál és gyermekei a község és Szentlőrinc puszta birtokosai.


1761
A Rákóczi szabadságharc után az elpusztult országrészeket az uralkodó odaadományozza a hozzá hűséges főnemesi családoknak, külföldi hitelezőinek, tábornokainak. A fegyverváltság lefizetése tulajdonosokat egyaránt kényszeríti a helyzet, hogy legyen, aki földjüket után a birtok régi tulajdonosai is visszakapták birtokukat. Az új és régi megműveli az államtól is ösztönözve megkezdődik a pusztaságok újjátelepítése.
Az 1761-ben betelepülő Áporka lakóinak egyre nagyobb szükségük volt újabb területekre, ezért megállapodást kötnek Beleznay Miklós és Szucsánszky József birtokosokkal, illetve általuk a többi részbirtokossal is a majosházi pusztára. A fenti bérbeadók azonban már előttük 1762-ben szerződést kötöttek 8 évre a tököliekkel e területre. Az áporkaiak jogos követelésüket erővel is érvényesítették: a tököliek ott levő jószágát elhajtották.
A tököliek Pest megyénél fellebbeztek ellenük. A megye ügyésze kihallgatta Beleznay Miklóst, aki sajnálattal látta be a tévedést. Így az áporkaiak kénytelenek az új bérlettől a 8 év elteltéig, 1770-ig elállni.
A lakatlan puszta 1761-ben települt újra Bars és Hont megyei kisnemesek által. A telepitési okmányból kitűnik hogy ez a terület puszta volt és a Wattay-család birtoka. A Felvidékről , Nyitra és Komárom megyéből jöttek a családok és telepedtek Majosháza területén és falut alapitottak .Számos család magával hozta a nemesi levelét .Itt az új hazájukban gazdálkodni kezdtek a kapott földjeiken .
Felvetődik a kérdés hogy miért kellett nemeseknek áttelepülni és falut alapítani , és miért nem volt nekik jó ott ahol eddig éltek ? Ha a felkiáltó jelre klikkelsz akkor megkapod a választ.

klikkelj ide

A faluban jobbágytelek nincsen , igy jobbágy sem. A földjeiket maguk művelik a kisnemesek és építik a házaikat.A falu életében megindult a lassú növekedés és terjeszkedés .
Hogy mennyire függő viszonyban érezték magukat az uraságtól, a Wattay családtól, mutatja több bejegyzés az egyház jegyzőkönyvében. Amikor a templom anyagához való hozzájárulásról megemlékeznek, akkor ezt írják a jegyzőkönyvbe:
"előttünk és maradékaink előtt halhatatlan emlékezetű Ttes. Wattay Pál kegyes urunk."

1764
Az itt élő honalapítók házaik építésével, földjeik művelésével úgy el vannak foglalva, hogy nemes voltuk igazolásához szükséges adataik beszerzésére sincs idejük, amennyiben ezt nem hozták magukkal régi megyéjükből való leköltözésük alkalmával, s erre haladékot kell kérniük. Először 3 évi haladékot kapnak erre az 1764. Jan. 18-iki Pest megyei közgyűléstől.


1766
1766-ban meg is kötik Beleznay Mihály és Szucsánszky József birtokosokkal, ill. általuk a többi részbirtokosokkal is a majosházi praediumra a megállapodást. A fenti bérbeadók azonban elfelejtkeztek arról, hogy Majosházát egyszer már a tököli új telepesek 1762-ben 8 évre kiadták s az áporkaiak, amikor vita támadt közöttük, jogos követeléseiket erővel is érvényesítik: a tököliek ott levő jószágait elhajtják. A tököliek panaszára Pest megye közbelép. A megye ügyésze kihallgatja Beleznay Mihályt, aki bevallja, hogy közbejövő tévedésnek és a többi közbirokos egyenetlenségének tulajdonítható mindez. Így az áporkaiak kénytelenek az új bérlettől a 8 év elteltéig, 1770-ig elállni. Majosháza betelepítése csak ekkor kezdődik meg részben az áporkaiak átszivárgásával, részben új telepesekkel.


1768
Az 1764-ben kért hosszabbítást miszerint nemes voltuk igazolásához szükséges adataikat be kell jelentniük sajnos továbbra sem tudták teljesíteni. Mivel mint már az előző években is az indoklás az volt hogy házaik építésével, földjeik művelésével úgy el vannak foglalva, hogy nemes voltuk igazolásához szükséges adataik beszerzésére sincs idejük és ezért ismételten haladékot kérnek 1768-ban .
Köztudott hogy a letelepült Réső Ensel család is nemesi származású volt, és minden bizonnyal ha a tulajdonukban lett volna bármi amivel ezt igazolni tudták volna akkor azt meg is tették volna . Ebből következtethető ki hogy ebben az időben már a családi címerük sem volt ismeretes hiszen valószínűleg nem hozták magukkal áttelepülésükkor .
Az ősi családi címert jóval később 2002 Januárjában Szabó Tibor (anyja Réső Ensel Emilia) kutatásainak köszönhetően találja meg az egyik budapesti irattárban .

Klikkelj a képre és nézd meg a családi címert .
klikkelj ide


1770
Majosháza betelepítése 1770-ben kezdődik meg, részben az áporkaiak átszivárgásával, részben új telepesekkel amikor is a Jeszenszky család megvásárolta és a birtokába került a terület.
Az elnéptelenedett helyre református magyar kisnemesek érkeztek . Ebben az időben nagyobb birtokos nincs a községben. A család 1860-ig volt a helység birtokosa.


1773
A Demény család a barsmegyei Ágó községből származott át Majosházázra, mint az áporkai Vörös család is. Bars megye 1773-ban dec. 7-én adja ki bizonyítványát Demény Andrásnak, aki akkor ezt már kérvény útján kéri, mivel lakása Majosházán van .


1774
A Fehér család Nemesorosziból jön, ahonnan Torma János 1761-ben elindul Áporkára. Fehér Imre és János 1774. Január előtt jönnek Majosházára, mivel Fehér Imre negyedik fia már Majosházán születik . Oswald Mihály Bars megye bizonyítványa alapján nyer felvételt Pest megy nemesei közé. Hogy mikor jött, nem állapítható meg. 1774-ben a Bars megyei egyházi jegyzék szerint Nemesorosziban 4 tekintélyes Oswald nevű család van. Így Oswald Mihály 6 tagú családja. Lehet, hogy ez a család vándorolt le 1774 után Majosházára . Ugyanazt mondhatjuk a Sipos családról is. Sipos János 1774-ben már Majosházán van, mert Sára leányát ott találjuk bejegyezve az áporkai keresztelési anyakönyvben. A barsi lajstromban Nemesorosziban, Nagypeszeken, Füzesgyarmaton találunk Sipos nevűeket 1774-ben .


1780
A Huszár családból egynéhányan a Pest megyei Tinnyére Bars megyéből jönnek 1780-ban és az ezt követő években. Feltehető, hogy a majosházi Huszár család is Bars megyei, bár ez határozottan nem állapítható meg .


1781
A következő időkben sem különböznek majd életformájukban a felszabadult jobbágyoktól.Az 1781. évi türelmi rendelet az áporkaiak számára is szabadságot hozott. A majosházaiakkal együtt 1783. Április 7-én közösen kérvényt adnak be a helytartó tanácshoz a vallás szabad gyakorlatának megnyerése végett. Kimutatják, hogy a két falunak 107 református családja van . Hogy mennyi esik ebből Majosházára, nem tűnik ki, de bizonyosra vehetjük, hogy 2/3 és 1/3 az arány.


1783
Pest m. közgyűlése 1783. április 9-én javasolja, nemes voltukra való tekintettel is, az engedély megadását, s a helytartó tanács ennek alapján az engedélyt az egyház különválására
1783 .Máj. 3-án kiadott 3513. Sz. rendeletével meg is adja azzal a feltétellel, hogy a stólát ezután is a szokott módon a peregi plébánosnak megfizetni tartoznak. Így hamarosan a díjlevelet is megállapítják, s a lelkészt is megválasztják
Dolgozatunk keretén túl meg kell még emlékeznünk röviden Majosháza egyházzá való alakulásáról. 1783-1865-ig leányegyház marad, s addig preoráns tanítója van.
A Hangyás családból Mihály és János települ le Majosházán. A család eredetileg kismányai és alsószöllősi (Nyitra m.), de a Bars megyei Pozbán is volt birtokuk. Hangyás István Pozbáról a hozzá közellevő Komáromcsehibe költözik át, Mihály és János fiai pedig onnan Majosházára költöznek. Településük időpontjáról annyit tudunk, hogy 1783-ban Majosházán születik Jánosnak egy Erzsébet nevű leánya
Az 1781. évi türelmi rendelet az áporkaiak számára is szabadságot hozott. A majosházaiakkal együtt 1783. Április 7-én közösen kérvényt adnak be a helytartó tanácshoz a vallás szabad gyakorlatának megnyerése végett. Kimutatják, hogy a két falunak 107 református családja van .
Hogy mennyi esik ebből Majosházára, nem tűnik ki, de bizonyosra vehetjük, hogy 2/3 és 1/3 az arány. Feltüntetik, hogy 1350,- forintjuk már van erre a célra, de még a szükséges 700,- forintot is előteremtik; az anyagnak egy részét a Wattay uraság részükre kiadatni elhatározta; a lelkész eltartására javadalmi földről gondolkodtak s a majosháziak is 25,- forintot fognak hozzádani. Minthogy adóhátralékuk nincs, ámbár nincsenek egy órajárásnyira a legközelebbi református templomtól,


1784
Az első lelkipásztoruk 1784. Július 23-tól Gyenes (Dienes) András, aki 1791-ig marad náluk Áporkán . Minthogy az áporkaiak és majosháziak a templom építésére való szabadság megnyeréséért egyező szívvel és akarattal munkálkodtak, s így telt ki a családok száma, s így Majosháza affiliátiója erre a királyi rendeletre épül fel, elhatározták, hogy a lelkipásztor minden ötödik vasárnap tartozik Majosházára átmenni és ott az úrvacsorát évenként ötször kiszolgáltatni, amelyért a majosiak évi 20,- forintot fizetnek, s a kocsifuvart is adják.


1785
1785-ben írott dokumentumok alapján Majosháza első telepesei a Kontha ,Molnár,Réső,Sipos,Demény családok voltak . Majosháza betelepítésére nézve a határidőt próbáljuk az 1785. Évnél megvonni,mert az ezelőtt ideköltöző családoknak az időszakonként bekövetkező csapások mindig kiürítették a falut és teljesen elnéptelenedett. Az 1785-ös évet követően ideköltözött családoknak már sikerül megvetni a lábukat amihez természetesen a kedvező politikai helyzet is nagyban hozzájárult. Bár később is jön a faluba 1-1 család de a természetes népességcsere folytán ők több kevesebb időt töltenek itt.


1786
A Narancsik János és Ádám majosházai lakosok Nyitrából igazolják magukat 1786-ban Pest megyében. Galgócz az ősi helyük, s feltehető, hogy onnan is jöttek .


1790
Névsorunk első családja a Dalmadi család, amelyből István 1790-ben Hont megye írásával igazolja magát Pest megyében .


1827
Az 1827-iki országgyűlés elrendeli, hogy a nemesek nevei az anyakönyvekbe úgy irattassanak be, mint az az armálisban van s be kell mutatni a nemesi oklevelet. Majosházán a következő családok mutatják be nemesi oklevelüket: Dalmadi, Demény, Fehér, Hangyás, Huszár, Kiss, Kontha, Magyar, Molnár, Muzsik, Narancsik, Oswald, Piróth, Pomoti, Réső-Ensel, Sipos és Solymossy családok . Ez a névsor ugyan nem teljes, amit a jegyzőkönyv írója is megvall, de eléggé részletes ahhoz, hogy vizsgálatunkat reá építsük.


1829
A Réső család hol Résőnek, hol Réső Enzselnek van írva. Sőt, helytelenül Réső Enselnek is van írva. Az Enzsel név 1829 óta fordul elő, és pedig pontosan kiírt "zs"-vel. A régi időkben azonban a "zs" betűt szokták úgy is írni, hogy a "z" helyett csak egy hiányjelet írtak, tehát Enselnek írták, de Enzselnek olvasták. Később a család egyes tagjai a régi írásmódot félreértették, és Enselnek mondták és írták magukat. Több helyen így van az anyakönyvi bejegyzés is, de helytelenül. De helyesen használt nevük Réső Enzsel. A Felvidéken, különösen Sáros vármegyében van egy község, amelyet míg magyar volt, Résőnek hívták. Mint az öt család nemes család, ami 1829 óta sok helyen ki van tüntetve az anyakönyvben is, főként a férfiaknál Ns betűkkel rövidítve.
Kicsit bővebben itt olvashatsz a Réső Ensel családról.


1830
A Kiss családnál már az áporkai telepítésnél történt megemlítés: " Az elsők között olvasható Kiss István neve. Valószínűleg az, akinek az atyja K. János s anyja Szetsei Judit s akinek az utódai Majosházára származtak át és Bars megye levele alapján igazolták magukat 1830-ban. Mint Szetseiekkel rokon találta meg az utat Áporka felé. Hogy honnan jön, nem állapítható meg. Gyermekéről sincs említés ."


1845
1845-ben Jeszenszky Mihályné és gyermekei ismét pert indítottak. Ötvennyolc név szerint felsorolt majosházai lakos ellen. „ az alperesek egyszerű haszonbérlők, miután majosházi pusztájokat magok kívánják használni és a haszonbért...bírói képen felmondották, ennek ellenére a mai napig a pusztából kimenni vonakodnak, sőt annak használatába nem figyelvén a tulajdoni jogok szentségére a felperesek erőhatalommal is vakmerően….haszonbérlők takarodjanak” A tulajdonosok követelése nem kis gondot jelentett, mert a ha a bíróság a földesúrnak adna igazat, úgy a majosháziaknak vagy el kellene költözniük, vagy egyik napról a másikra teljesen nincstelenekké válnának. Az alperesek tisztában voltak a lehetőségeikkel. Egyik- valószínűleg 1847-ben kelt kérvényükben - a végső pontig mentek el. Hivatkoztak arra, hogy ők nem foglalók, betolakodók, akiket el kell űzni, hanem letelepedők voltak, valamint arra, hogy a Rákóczi szabadságharc előtt Majosháza különben is jobbágyhelység volt, majd kérték ”Majosháza helységére, s az ahhoz tartozó külső földekre, mint ennek előtte különben is Jobbágy helyre nézve úrbéri állapotra kívánjuk magunkat áttétetni.” Ez valójában azt jelentette volna, hogy a kisnemes bérlők jobbágyokká válnak. Ezt a kérést a földesúr nem teljesítette. Így a jobbágyfelszabadítás a majosiakra nem vonatkozott. Mivel a pusztatelkekről külön nem intézkedett a jobbágy viszonyokat megszüntető 1848-as törvény, nyitott kérdés maradt, hogy most már kit illett azok tulajdonjoga. A szabadságharc után egyezséget kíséreltek meg a peres felek, de eredménytelenül. A peres vita lényegében a föld jogcíme körül zajlott. A majosiak azt állították, hogy a pusztákat megélhetésük biztosítása céljából örökös haszonbérű szerződés alapján azért kapták, hogy az elnéptelenedett pusztát újra műveljék, és maguknak otthont teremtsenek. A földesurak szerint viszont nem szerződés volt, csak árenda, így a földek majorsági minősítésűek. Miután nem tudtak megegyezni, a majosiaknak továbbra is teljesíteniük kellett a szerződésben előírt szolgáltatásokat, melyek a következőkből álltak: 3000 forint készpénz, egy-egy telek után,2 nap igás robot, házas zsellérnek 2, házatlan zsellérnek 1 nap gyalogrobot. Tehát a majosiak úgy éltek, mintha semmi sem történt volna, holott a környező jobbágyfalvak 1848 óta nem adóztak a földesúrnak az úrbéri földek után.


1848
Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc alatt a faluból többen harcoltak katonaként a magyar honvédseregben. Az iratok szerint Majosháza községbe Halász Sándor református vallású katona Komáromból védlevéllel jött haza, míg Horváth József római katolikus vallású férfi a világosi fegyverletétel után elbocsátó levél nélkül érkezett vissza.


1863
Egyháza 1863-ban anyásítani akarja magát, de a solti egyházmegye nem javasolja, mivel 400-an sincsenek s a felajánlott lelkészi díjlevelet is nagyon kevésnek tartja, meg aztán Áporkától sincsenek messze.


1865
Az egyházkerület pótlásra hívja fel őket s így 1865-ben mégis anyaegyházzá lesz. Ez évben megépítik a lelkészlakást és megnyerik lelkészül Kiss Pál volt gyöngyösi lelkészt, akinek az ügyét az előző kerületi közgyűlések sorozatosan tárgyalják . Addig is volt valami kis imatermük .


1876
Az 1876 március 1.-én az árvíz az itt élőknek súlyos károkat okozott, hiszen az egész falut elmosta. Az új falu a Duna partjától fél kilóméterrel beljebb épül újra.


1880
A korabeli feljegyzések alapján 1880-ban 478 ember élt a faluban .


1881

klikkelj ide a kép 171.5 Kb

Ha a felkiáltó jelre klikkelsz akkor egy 1881-ben készült térképen nézheted meg hogy mekkora volt a falu ebben az időben . A házakat kis halvány rózsaszín téglalapok jelölik . Nem kell hozzá nagy térképészeti előképzés hogy kiderüljön , az egyetlen létező utca a mai Kossúth Lajos utca volt.

1883
1883-ban pedig hatalmas tűzvész pusztított a településen.
A szájhagyomány útján terjedő történet szerintegy Piróth Benő nevezetű kisfiú aki a parókia melletti "Arany féle" háznál játszadozott , véletlenül játék közben felgyújtotta az udvaron található szalmakazlat. A kezdetleges vödrös kézi tűzoltással sajnos a hiába is próbálták nem sikerült megállítani a tüzet. Mivel ez időben a házak teteje kivétel nélkül nádfedelű volt a falunak ez a része teljesen elégett. A szóbeszéd szerint a gyermek a nagy ijedelem hatására idegösszeomlást kapott.


1890
1890-ben 465, ember élt a faluban


1891
Hogy mennyire függő viszonyban érezték magukat az uraságtól, a Wattay családtól, mutatja több bejegyzés az egyház jegyzőkönyvében. Amikor a templom anyagához való hozzájárulásról megemlékeznek, akkor ezt írják a jegyzőkönyvbe: "előttünk és maradékaink előtt halhatatlan emlékezetű Ttes. Wattay Pál kegyes urunk." 1891-ben a község református lakói a főutcára merőlegesen építették fel templomukat eklektikus stílusban, amelyet Renkó Károly építész tervezett. Az épület a budapesti Kálvin téri református templom kicsinyített mása. Az épületet erőteljesen vakolat architektúra díszíti. A faluban még ma is sok hosszú parasztporta őrzi az egykor hagyományos építési formát.


1900
1900-ban 621 lakos élt a faluban.A parasztság zömét az a 30 kisgazda család alkotja akik 10 kataszteri hold földterületen gazdálkodnak.Ebben az időben csak két család tartozott a nagygazdák közé .
1900. január 1-jén kibocsátották a koronát amely a forintot váltotta le.


1915

klikkelj ide

1930-ban kiadott vármegyék országos címtára szerint a községből az első világháborúba 177 férfi vonult hadba, akik közül 32 hősi halált halt.
A faluban a hadiözvegyek száma 6, a hadiárváké pedig 10 fő.
A falu keleti szélén a bekötő út mellett található idős eperfa történetét itt olvashatod el .

1918
A templom két harangját elszállították 1918 október 5.-én és így a templomunk harangok nélkül maradt.


1919
Szűcs Béla gyűjteményéből kaptam a mellékelt képen

klikkelj ide

látható jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv szerint Majosházán, 1919. november 21-én, a dobszólóval összehívott népgyűlésen a Ráczkevei Kerület Egyesült Kisgazda és Földműves Párt titkárjának indítványára a következő határozatot hozta: Határozat Majosháza kisgazda és földműves polgárai egyhangúlag elhatározták, hogy megalakítják a Kisgazda és Földműves Pártot, és egyúttal belépnek az Egyesült Kisgazda és Földműves Pártba, és azt teljes erejükkel támogatják. A Párt vezetősége a következő: Választmánytagok: Viski József, Piróth Benő elnök, Tompa Lajos, Demény Antal alelnök, Molnár István, Makra Sándor jegyző, Kontha Zsigmond K,, Réső Sándor alsó pénztárnok. Piróth Sándor, Kontha András K, Kontha András alsó, Újvári Sándor, Piróth Pál, Réső János ifj.

1922
1922 FEBRUÁR 18.-ÁN szombaton az új harangok megérkeztek és február 20.-án hétfőn feltették őket a helyükre majd az azt követő napon ami egy keddi nap volt istentiszteletet tartottak .

klikkelj ide


1927
1927-ben a Koronát a Pengő 1 váltotta fel.
Pengő 2
Pengő 3
Pengő 4


1930


1930-ban kiadott vármegyék országos címtára a következőket írta a faluról : A község a soroksári Duna-ágtól 200 méterre fekszik, lakossága meglehetős jó vagyoni viszonyok között él. Villanyvilágítása jelenleg nincs, annak létesítése azonban tervbe van véve. Általános adatok: Lakosság: 780 lélek, színmagyar, R. kath.: 21, ref.: 744, ágh. ev.: 5, g. kath.: 4, izr.: 6. Házak száma: 140. Területe: 1984 kh. Szántó: 1520, rét: 22, legelő 169, szőlő: 113, kert: 28, nádas: 23, terméketlen: 109 kh. Talajviszonyok: fekete, kötött homok. Termények: (átlagtermés) rozs (főtermény) 6-10 q, búza 6-10 q, kevés gyümölcs. Vas. áll.: Szigetcsép 4, Délegyháza 5.88 km. Szállás: közs. vendéglő. Postaügynökség: Helyben. Táv., tel.: Szigetcsép, Mezőg. kamr.: Kecskemét. Főszb., Adóh., Járb., Tkv., Vál, ker.: Ráckeve. Törvsz., Pü. ig., OTI, Iparfü. És Keresk. kamr.: Budapest. Csö.: Kiskunlacháza. Pü. bizt. És pü. szak.: Kunszentmiklós. Hatóságok, intézmények: Községi elöljáróság: Vezető jegyző: Nagy Géza Középiskoláit Aszódon végezte 1920-ban. Ikladon községi irnok és j. gyak., 1923-ban Egerben jegyzői vizsgát tett. 1923-tól v. jegyző helyben. A Hangya elnöke, ügyv. Igazgatója, pénztárosa. Egyháztanácsi, Hitelszövetk. ig. tag, Tűzoltótestület elnöke. Nevéhez fűződik a közs. vendéglő építése, tűzoltószertár felújítása. A nemz. Hadseregben szolgált. Megalakította és vezeti a Nemz. Munkavédelmi helyi csoportot. Felesége: Haász Zsuzsanna. Jegyzőgyakornok: ifj. Tóth István Bíró: Demény Antal 107 kh.-on gazdálkodik. 1929-től bíró, előbb 12 évig közs. képv. test. tag. A Hangya Hitelszöv. és Falu Szöv. helyi fiókjának ig. tagja. A presbitérium tagja, 3 évig volt kurátor, iskolaszék gondnokságának tagja. A kecskeméti Mezőgazd. kamr.-nak választmányi, az apaállatvizsg. biz. tagja. Ő, valamint felesége ősi, nemes családból származnak. 3 gyermekük van. A háborúban mint nélkülözhetetlen, fel volt mentve. Antal fia részt vett a háborúban. Törvénybíró: K. Kontha András Közgyám: Fazekas Miklós Pénztáros: Réső L. Sándor Egyházak, iskolák: Ref. Egyházközség, lelkész: Bocsor László Áll. Elemi isk. igazgató tanító: Horváth Zoltán, ref. Kántor. Középiskoláit és tanítóképzőt Eperjesen végezte 1912-ben, Lajosszentpéteren, Lovasberényben és Soroksárpéterin, majd Vecsésen tanított, 1930-ban helyben igazgatói teendőkkel megbízva. 1914-ben bevonult a 10.h. gy. Ezredhez, az orosz harctéren fogságba esett, hol 6 évet töltött. Fivére hősi halált halt. Felesége okl. tanítónő. Tanítónő: özv. Tóth Istvánné és Horváth Zoltánné Egyesületek és szövetkezetek: Önk. Tűzoltó Egyesület. Parnok: ifj. Demény Zsigmond Faluszövetség fiókja. Elnök: Réső E. Sándor Majosházai Hitelszövetkezet mint az O.K.H. tagja. Alakult 1902-ben. Üzletrésztőke 8.500 P. Tartalékalap 685 P. 8 ig.-sági tag, 4 fü. biz.-i tag. Elnök: Piróth Sándor Földjét a család műveli. A községnek huzamosabb ideig volt bírája és pénztárosa, valamint a presbitérium tagja, Sándor fia 6 évet töltött orosz fogságban. András fia hősi halált halt Négy élő gyermeke van. Könyvelő: Csáthy Benő Hangya Fogy. Szöv. Elnök, ügyv. ig. és pénzt.: Nagy Géza vez. jegyző. Alakult 1918-ban. Üzletrész tőke 3.200 P. Tartalékalap 1000 P. 5 ig.-sági és 7 fü. biz. tag. Körorvos és körállatorvos: Kiskunlacháza Betűsoros címtár: Asztalos: Szádecki Pál, Baromfikeresk.: Szarka Mihályné, Biztosítási ügynök: Kiss Benő, Bognár: Kátai Lőrinc, Borbélyok: Fazekas László, Juhász István, Cipész és csizmadia: Bak Imre, Cséplőgép tulajdonosok: Réső Gyula, Demény Antal, Réső E. Sándor, mindháromnak Áll, gépgyár 4 HP, Traktortulajd.: id. Réső Gyula, Demény Antal, Piróth Pál, Dohánytőzsdés: Juhász Istvánné, Építési váll.: Makra Sándor Iskoláit Szegeden végezte, 1897-ben önálló lett. Mint alvállalkozó a kaposvári városházát és a pápai tanítóképzőt, saját vállalkozásban a pesterzsébeti ev., récsii ev. Templomot, pesterzsébeti kis lakásokat, 18 vasúti házat stb. építette. 3 fia küzdött a harctéren, Lajos és Imre fogságba esett, Sándor megsebesült, a Nemz. Hads.-ben szolgált. Kívülük 2 leánya van. Földbirtokosok: id. Réső Gyula 34 kh. földjén intenzíven gazdálkodik, állattenyésztéssel is foglalkozik. Közs. képv. test. tag. 1915-ben mint népfelkelő vonult be. 1917-ben szerelt le. Nős, 8 gyermeke van. A régi nemes Réső család sarja. Réső L. Sándor 15 kh. földjén gazdálkodik. A közs. pénztárosa, volt presbitériumi tag, iskolaszéki gondnok. 1915-ben vonult be a 29. h. gy. ezr-be. Az orosz fronton történt sebesülése után a csendőrséghez osztották be. Úgy ő, mint felesége régi nemesi család sarja. Unokaöccse hősi halált halt. Vörös Lajos A szomszédos Áporka községből került Majosházára, 45 kh. birtokán intenzív állattenyésztést és mezőgazdálkodást folytat. A háború elején vonult be, orosz fogságban 6 évet töltött. Demény Antal 104 kh., Demény Zsigmond 79, Fazekas Miklós 15, Kontha András 52, Kontha B. Benő 30, Kontha Gyula 27, Kontha Lajos 26, ifj. Kontha Pál 45, id. Kontha Zsigmond 32, Közbirtokosság 171, Makra Sándor 23, Piróth Károly 57, Piróth Antal 68, Piróth Pál 92, Piróth Lajos 41, Piróth Zsigmond 49, Piróth B. Gyula 29, Réső János 66, Réső Zsigmond 40, id. Réső Gábor 42, Réső E. Sándor 41, Sípos Lajos 21, Wolf Lajos Délegyháza 53 kh. Bérlők: Ullmann Antal 50 kh., bérbeadó lovag Beer Vilmos örök., szerz. lejár 1936. Fűszer és vegyeskeresk.: Hangya Szöv., Makra Imre, Perlgrund József, Szalma és terménykeresk.: Vörik Antal, Kiss Benő, Hentesek és mészárosok: Makra Imre, Perlgrund József, Korcsmárosok: Hangya Szöv., Demény Zsigmond, Piróth Pál, Közbirtokosság, Község, Kovácsok: Piróth Zsigmond, Magyar Antal, Malomtulajd.: Demény Antal (darálómalom), Pék: Gábler Márton


1940
1940-ben készült ez a kép az iskola udvarán .


1943
1943-ben készült a mellékelt gazdasági jelentés amelyet Réső Ensel János készített .


1946
1946. augusztus 1-én forgalomba került a forint.


1956
Réső Ensel János feljegyzései 1956-ból . 1956 januári és 1956 októberi események.


1957
Réső Ensel János feljegyzései 1957 februári észrevételeiről . A faluban 1957. április 1-jén megalakult az Új Élet Mezőgazdasági Szövetkezet. A belépett 15 tag 218 holdon gazdálkodott.


1973
Majosháza jelenlegi létszáma 938 fő ,házainak száma 312, de ugyanannyira tehető a hétvégi hzak száma .A lakosság munkaviszony szerinti megoszlása a következő : ipari munkás 17% ,TSZ-dolgozó 48% , egyéni vállalkozó 12% , egyébb 23% . A faluban 76 gépkocsi ,27 db motorkerékpár, 234 rádió , 231 televízió és ebből 3 szines televízió található .Könyvtára 3000 kötetes , ifjúsági és TIT klubja ,valamint irodalmi szzinpada van és működik. Jelenleg egy pinceklub létrehozásán fáradoznak a fiatalok.


1975
1975-ben a taksonyi Egyesült Erő Termelőszövetkezettel fuzionáltak, majd néhány év elteltével a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet egységeként művelték az itt dolgozók a határbeli területeket. A munkaképes korú lakosság közül ekkor már sokan ingáztak a Csepel Autógyárba, a Pestvidéki Gépgyárba vagy a főváros valamelyik üzemébe.


1995
Majosháza területe 1142 ha és a lakosainak száma 1137 fő


1998
Az Interneten bukkantam rá az 1998-as Balaton átúszás 3129.-ik helyezettjére, aki a 83410 rajtszámú Megyesi László majosházi srác (1975 04.17.) az úszás ideje 2 óra 48 perc és 19 másodperc .

1998 Októberében a szennyvízcsatorna fektetésénél bronzkori sírra akadtak a munkások.
További infóért klikklej ide


1999
?


2000
2000 03.28. Az eperfa története


2001
?


2002
2002 05.24.-én az eperfa történetefolytatódik .

2002 08.10.-én Falunap volt Majosházán .Klikkelj ide .

az iskolánk emlékére

2002 10.20.klikkelj ide és nézd meg


Némi segítség elkelne a közelmúlt eseményeit összeírnom . Segítsetek és írjatok nekem .