Bronzkori ásatás Majosházán

A képen látható leletre 1998 októberében a majosházi víztorony mellett a szennyvízcsatorna fektetési munkálatai közben találtak rá. Az ott dolgozók arra lettek figyelmesek, hogy a kiásott gödör falából egy csont áll ki.
Még aznap értesítették Hegedűs Attila régészt, aki másnap reggel meg is kezdte a lelet feltárását. Mint hamarosan kiderült ez nem csupán egy csont, hanem egy egész sír. A régészek a feltárt sírt 1:10 arányban lerajzolták, majd minden szükséges vizsgálat elvégzése után rekonstruálták és kiállították a ráckevei Árpád múzeumban !

A sírban nem csak egy csontvázat találtak, hanem néhány bronzból ill. agyagból készült tárgyat is /2db bronzból készült ruhatűt, ékszereket, agyagból készült edényt és tányért/, amelyek mint a vizsgálatokból kiderült a korai bronzkor elejéből, Krisztus előtt a XVII.-ik századból azaz időszámításunk előtt 1600-ból származhatnak.

bronz ékszer a nyakban bronz ékszer a nyakban bronz ékszer a nyakban bronz ruhatű bronz hajtű
a rekonstruált sír agyag korsó koponya

A halottat a korra jellemző , úgynevezett zsugorított sírba temették. Ez azt jelenti, hogy oldalra fektették, a lábait felhúzták, mintegy alvó testhelyzetbe helyezve. A test mellé helyezett edénybe, tányérra ételt és italt tettek. Ezekből a számunkra furcsának tűnő temetkezési szokásokból arra következtethetünk, hogy abban a korban hittek a túlvilági életben vagy pusztán a hosszú túlvilágba tartó útra csomagoltak némi élelmiszert az elhunytnak . A régészek nem tudták megállapítani a sírban talált ember a nemét, csupán a fellelt ékszerekből kiindulva vélik úgy, hogy nő lehetett.

A talált bronz tárgyak erre korra jellemzőek viszont nem elhanyagolandó tény hogy az ezen a területen letelepedett emberek annak ellenére is használták a bronzot hogy ehhez a területhez legközelebb csak Erdélyben volt bronzlelőhely.

Nyilvánvaló hogy ebben igen nagy szerepe volt az ez időben aktívan működő kereskedelemnek.Pénz hiányában a kor jellegzetessége a cserekereskedelem .

Az itt élő emberek földműveléssel és állattartással foglalkoztak , az ebből nyert termékekkel "fizettek" a kereskedőknek.A cserekereskedelem hatékonyságának köszönhetően az ebben a korban élt emberek sírjainak feltárásakor igaz nem gyakori esetben az ékszereik között még adriai tengerből származó kagylókat is találtak a régészek .

Az állattartó tevékenységük az apró szárnyasoktól a szarvasmarha és ló tartásával is büszkélkedhetett.
Az álattartásra szánt épületeiket és a lakóépületeiket egyaránt fából készítették . Ez szinte kézenfekvő hiszen ezen a területen fát találtak de követ viszont nem . A legközelebbi kőlelőhelyük a Duna másik partján a jelenlegi Nagytétény és Sóskút vonalon található dombságon van , de a körülményes szállítás határt szabott a kőből épített házaknak. Köveket használtak viszont sírjaik megjelölésére és úgynevezett őrlőköveket a szemes gabonák őrlésére.

Csak a későbbi úgynevezett középső bronzkori időszakban alakult csak ki a sárból és agyagból a földbe mélyitett és taposott falú építmények készítése.

Ha kiváncsi vagy rá hogy milyen lehetett akkor klikkelj ide és nézd meg a képet .

A kereskedők által idehozott bronzból fegyvereket, ékszereket készítettek. Ebben az időszakban valószínűleg a nagy szárazság miatt megnövekedett a népsűrűség a Csepel-szigeten, erre bizonyíték, hogy nem csupán Majosházán, hanem a környező településeken is feltártak már hasonló korból származó sírokat. Százhalombattán az 1970 -es években egy több mint 2000 sírból álló temetőt tártak fel. Szigetszentmiklóson 2002-ben egy 500 urnasíros temetőt tártak fel

Egy ilyen nagyságú 500 sírból álló temetőt egy kisebb település 300-400 év alatt hoz létre